Körülbelül két évvel a szörnyű pusztításokat okozó Tsunami után, a Thaiföldhöz tartozó Phi Phi sziget lakói egy napsütötte, kellemes reggelre ébredtek. Mint, ahogy a szigeten az lenni szokott, ma is rengeteg volt a turista, és a helyi kisboltok egyre jobban teltek meg a külföldről ide érkező látogatókkal. Az idő múlásával a reggelekhez köthető langyos, ám, de kellemes klímát, egyre inkább váltotta fel a száraz forróság. Az óra már lassan délhez közelített, és a meleg kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni.

Dan Albright, éppen kávéját iszogatta az egyik furnérlemezekből összetákolt kávézónak kikiáltott épületben, amikor is furcsa hangokra lett figyelmes. Kinézett az ablakon, és riadt emberek egy csoportját pillantotta meg. Hirtelen nem tudta mire vélni a helyzetet, ezért felállt székéből és a bejárati ajtó felé vette az irányt. Mikor zavartan odaért az ajtófélfához, egy helyi asszonyt látott elrohanni az ajtó előtt, ekkor a messziségből valaki felüvöltött, hogy „tűz”. Dan erre körbenézett ám füst nyomát sem látta sehol. Kiment hát, hogy megnézze mi történt, de mielőtt bármit is látott volna, egyik rémült tekintetű helyi egy vödröt nyomott a kezébe, és rákiáltott „vizet!”. Dan azt se tudta hirtelen mit akarnak tőle, mikor is, egy mellette álló kellemes külsejű vörös hajú hölgy, megszólalt „adja tovább a vödröt!” - mi történik? tette, fel a kérdést Dan, ám mielőtt választ kapott volna, kivették a kezéből az üres vödröt.

Ahogy felszabadult Dan jobb keze, már balkezében érzett is egy újabb súlyt, ami az előbbihez képest nehezebbnek tűnt. - Mi ez?, ám ahogy kimondta a mondatokat, hirtelen ráeszmélt miről van szó, Dan a tudtán kívül egy olyan lánc részévé vált, amit tűzoltóláncnak nevezünk. A vödrök, amiket adogatott egyik helyről a másikra, arra szolgáltak, hogy eloltsák azt a tüzet, amit ő még csak nem is látott. Hiszen anélkül, hogy bármiféle tudomása lett volna arról, hogy mi történik, bekapcsolódott önjelölt tűzöltők csapatának egy szerves részébe.

Mint később megtudta, a szigeten tűz ütött ki, és az emberek egy kis csoportja ahelyett, hogy menekülőbe fogta volna, a tűz eloltása érdekében önszerveződésbe kezdett. Ugyanis ekkor a szigeten se tűzoltóbrigád, se egyéb tűzoltásra alkalmas hivatalos szerv nem tevékenykedett.

A tűz terjedését végül a helyiek és a turisták összefogásának köszönhetően sikerült megfékezni, bár a kár nagy volt, de hála a gyors és hatékony önszerveződésnek, hosszú is kitartó munkával a helyzet megoldódott.

Az egész több mint részeinek összessége

Életünket kapcsolatok számtalan formája befolyásolja, a példában említett vizes vödröket adogató tűzoltócsoporttól kezdve, az agyunkban található neuronok hatalmas hálózatán keresztül, rengeteg féle szerkezettel és funkcióval bíró hálózat létezik. Amik, mint ahogy az előbb is láthattuk, együtt többre képesek, mint azaz elemeiből előre megjósolható volna.

Ahogy a hangyaboly tulajdonságai sincsenek meg, magukban a hangyákban, úgy a testünket alkotó sejtek sem rendelkeznek azzal, amivel mi. A hálózatoknak saját életük van, fejlődnek, sokasodnak, fennmaradnak, vagy pedig elhalnak. Nem csak, hogy egyedi tulajdonságokkal bírnak, de még képesek a regenerálódásra is. Amikor megbetegszünk, vagy ha kicsit megsérülünk, új sejtek veszik át a régiek helyét, csak úgy, mint amikor a tűzoltóláncból kilép valaki, kettő másik közelebb áll egymáshoz, vagy éppen egy új tag csatlakozik. Összehangolt működésének köszönhetően a hálózatok tovább élnek, és ameddig komolyabb támadás nem éri őket, képesek fennmaradni és tovább végezni a feladatukat.

Kapcsolatok hálójában

Manapság az új kommunikációs hálózatoknak köszönhetően pedig egyre tovább bővül az, amire képesek vagyunk, a 21. századra lassan az egész bolygó egy óriási hatalmas emberi szuperorganizmusként funkcionál, és ahogy bővülnek a kapcsolatok az egyedek között, úgy fejlődik, és úgy képes minél több feladat végrehajtására is. Ám, ennél is többről van szó, hiszen nem csak, hogy egyedek léphetnek egymással kapcsolatban, hanem akár csoportok is, azaz rengeteg kisebb-nagyobb hálózat is egy újabb hálózatot alkothat, még végül egy egész bolygót behálózó hatalmas emberi szuperorganizmusról nem beszélünk.

Minden, mindennel összefügg

Bár életünkben számtalan formában felbukkannak a kapcsolatok, amik hol ilyen, hol olyan funkciókat látnak el, ám ahhoz, hogy ezek ne sérüljenek, és képesek legyenek tovább fejlődni, tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek nem csak rólunk szólnak. Az emberi kapcsolatokon túl, számtalan más kapcsolat is egymással összefügg, a bolygónkat érintő klímaváltozástól kezdve, a kihalásra ítélt egyéb fajokon keresztül, minden kihat egymásra, és bár azt mondják a természet képes meggyógyítani önmagát, ahhoz, hogy megtartsuk a számunkra értékesnek ítélt részeket, vigyáznunk kell rá, hiszen, ezzel nem csak másokon, de magunkon is ugyanúgy segítünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.