A cikk egy fordítás, az eredetijét megtalálhatjátok a bejegyzés végén!

2008-ban a Kínai Sichuanban volt egy 7.9-es nagyságú földrengés, és miközben ez történt, sokan már értesültek is róla. E-mailek, fórum bejegyzések, és mobiltelefonnal rögzített képek százai, és rövid videofelvételek tucatjai lepték el az internetet, amit az eseménynél éppen ott lévők rögzítettek. A QQ-t (Kína egyik legnagyobb multimédiás szolgáltatását), a twittert, és szinte az összes elérhető terjesztésre alkalmas felületét elözönlötték a hírek, és az onnan érkező tudósítások.

A legnagyobb hírcsatornák, és a hivatalos médiumok pedig ezeket az anyagokar felhasználva kezdték sugározni a híreket (például a BBC első a témáról érkező anyaga is egy internetes bejegyzés alapján készült).

A twitter már percekkel azelőtt tudósított az eseményről, mint, hogy a US Geological Survey honlapján bármiféle információ elérhető lett volna. Az előző alkalommal Kínának, egy ilyen erejű földrengést, három hónapba került elismerni, hogy egyáltalán megtörtént. Ami talán ez esetben is így lett volna, azonban az emberek gyorsabbak voltak. Még a Kínai kormány első információi sem a saját hírügynökségeiktől érkeztek, hanem ugyanúgy az internetre feltöltött bejegyzésekből. A google felmérései alapján az esemény alatt a 10 legtöbb klikkel bíró oldalból 9, mind a földrengéssel vagy az azzal kapcsolatos diskurzussal foglalkozott. Aminek köszönhetően szinte azonnal meg is indult a rászorulóknak való gyűjtés. Ezután Kína már nem tudott mit tenni, így kénytelen volt engedni a hírek szabadáramlását.

Aztán történt valami. Mivel a földrengés éppen egy olyan napra esett, amikor az iskolák is nyitva voltak, a rengés következtében jó néhány iskola is összedőlt, maga alá temetve gyermekek tucatjait.

p

Gyászoló szülők ezrei lepték el az összedőlt iskolák környékét, rá pedig rövid időre kiderült, hogy a tragédia nem elsősorban a földrengés következtében történt, hanem a szabálytalanul kiadott engedélyek miatti rosszul megépített épületek miatt. Ugyanis, fényderült arra, hogy több magas tisztséget betöltő hivatalnokot is lefizettek, azért, hogy pénzt tudjanak az építkezéseken spórolni.

Amikor a helyiek ezt az információt elkezdték terjeszteni, kitört a botrány, még a New York Times is felkapta a híreket, és a címlapon közölte ezt a képet, amin egy hivatalnok a földre rogyva próbálja rávenni a tüntetőket, hogy fejezzék be a nyilvános tüntetést, és menjenek haza.

Persze, ez esetben már szélsőséges állapotok uralkodtak, hiszen a Kína által gyakorolt egy-gyermek politika következtében sokan gyermek nélkül maradtak, elveszítve ezzel egy teljes generációt a családjukból.
Tehát mivel itt már főként olyan emberek álltak, akiknek már semmi veszítenivalójuk nem volt, a botrány ellenére a tüntetések tovább folytatódtak, még végül a Kínai kormány hírzárlatot rendelt el, és letartoztattak mindenkit.

Kína képes a világon a legeredményesebben cenzúrázni a hozzá bejövő információkat, ugyanis egy olyan rendszert használ, amit csak úgy szoktak nevezni, hogy „A Kínai Nagy-Tűzfal”. Ami nem más, mint egy informatikai rendszer, ami négy alappillérre támaszkodik:

1. A média tartalmakat hivatásos személyek állítják össze
2. Az információ főként külföldről érkezik
3. Relatíve kis darabkákban érkezik
4. Lassan ér el az országba

Ez a négy dolog miatt, képes irányítása alatt tartani Kína az internetet. Azonban ez esetben a négy közül egyik sem tudott érvényesülni, ugyanis a Kínai Nagy-Tűzfal rossz irányba nézett. Hiszen a média tartalmat gyorsan, lokálisan, és ráadásul amatőrök állították elő, mindezt olyan mértékben, hogy teljesen esélytelenné vált a szűrése. Tehát az a Kína, aki már több, mint 10 éve sikeresen szűrte az internetet, döntésre kényszerült: vagy engedi, hogy szabadon áramoljon az információ, vagy teljesen lekapcsolja a legnagyobb internetes szolgáltatásait. Hiszen, az amatőr média ereje olyan nagy volt, hogy képtelenek voltak máshogy kezelni a helyzetet.

A 21. század küszöbén a médiumokat összesen négy kategóriába lehetett sorolni:

1.     Az első és egyben a leghíresebb: a nyomtatott sajtó. Ami a 15. század nagy találmányaként forradalmasította a hírközlést, hiszen a nyomtatás révén lehetővé tette a hírek sokszorosítását, ami ez által, a tömegek számára vált elérhetővé.

2.     Az azonnali kétirányú kommunikáció létrejötte: Avagy a párbeszéd közvetítésére alkalmas eszközök gyakorlatban történő használata: Először a telegráf, mint lassú szövegalapú üzenetküldésre alkalmas eszköz. Aztán meg a telefon, ami már a valós időbeli hang alapon történő párbeszédet is lehetővé tette.

3.     Aztán körülbelül százötven éve a rögzített média (a nyomtatást leszámítva). Elsőként a fotó, aztán a rögzített hang, végül pedig a mozgókép.

4.     Távszórású hang és mozgókép: avagy a rádió, és a televízió.

Ebbe a négy kategóriába lehetett sorolni a teljes média felhozatalt, egészen a 20. század végéig.

Viszont van egy érdekes dolog: A média, ami képes a párbeszédet közvetíteni (ugyebár a telegráf vagy a telefon), nem alkalmas csoportok létrehozására. És a média, ami lehetővé teszi, hogy csoportokat hozzunk létre, azaz közvetítsük sokak számára a mondanivalónkat (tévé vagy a rádió), nem alkalmas a párbeszéd kialakítására.

Tehát hosszú ideig a tömegek felé való kommunikáció, főként egy irányba tudott csak hatékonyan megvalósulni, alá és fölé rendelt viszonyt alakítva ki ezzel.

Változások

Az első nagy változás: Az internet révén létrejövő hálózatosodásnak köszönhetően, ma már mindenki elérheti a másikat, és nem csak, hogy a másikat, de még akár több száz vagy ezer másikat is, akikhez, nem csak, hogy közvetíteni képes a mondanivalóját, de még közvetlenül társaloghat is.

A második, hogy az internet digitális formává változtatta a kommunikációt, magába integrálva az összes többi médiát. Azaz a telefonbeszélgetések, a magazinok, a filmek, a zenék, mind elérhetővé váltak az interneten keresztül, ami azt jelenti, hogy az eddig egymástól elkülönült médiák egy közvetítő által, mind egymás mellé kerültek. Tehát ha valaki olvas, filmet néz, vagy mondjuk, zenét hallgat az internet segítségével, az már nem csak fogyasztani képes azt, hanem már meg is beszélheti másokkal, elősegítve ezzel közösségek létrejöttét, és az egymás közti kommunikációt.

A harmadik nagy változás, pedig, hogy aki eddig csak fogyasztani volt képes az információt, a technológiai fejlesztések segítségével, már annak előállítására is képessé vált. Azaz amikor egy új fogyasztó bukkan fel, egy új előállítóval is számolnunk kell, hiszen a technikai fejlesztések, a mobiltelefontól kezdve a számítógépekig, mind alkalmassá váltak az információgyártására is.

Ez a három összetevő, ami ma a „közösségi médiát” alkotja, és ez az, ami éppen most a világunkat alakítja. A hivatalos sajtó egyre jobban veszíti el erejét, hiszen a hírek többségét már nem ők, hanem mi szolgáltatjuk. A hagyományos formája a tájékoztatásnak megszűnőben van, és egy új közösségi forma veszi át szerepét. Ami már az emberekre, és az azok között fennálló kapcsolatokra épít!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.