Van ez a liberalizmus, meg van ez a konzervatizmus. Nos, bár ezernyi oldalága van mind kettőnek, és rengeteg hozzájuk köthető elmélet/ideológia, az alapvető gondolat nagyjából az, hogy még a liberalizmus az ember szabadságában hisz (az elképzelés szerint ugyanis az ember jónak született), azaz rábízza saját hitét, életvitelét ésatöbbi egészen addig ameddig nem árt másoknak. A konzervatizimus meg a hagyományok tiszteletében hisz, és abban, hogy az ember mivel esetlen (neadjisten: rossznak született) egy felsőbb hatalom gyámolgatására szorul, amiért cserébe lemond bizonyos szinten a saját „szabadságáról” (ugye valamit-valamiért elv).

Véleményem szerint az, hogy az ember eleve jónak, vagy rossznak születik-e eleve hihetetlen módon beszűkült látásmód. Hiszen, attól függ, mit tekintünk jónak, vagy éppen mit rossznak (ugye a történelem során, egyes helyeken valamikor az emberek lekaszabolása volt a dicsőség). Bár azt el kell ismerni, hogy a tudomány manapság elég sokat foglalkozik az „empátia” kérdésével, és nagyon úgy néz ki, hogy ha úgy definiáljuk a „jót”, hogy átérzem azt, amit a másik, ezért nem bántom. Akkor az ember igenis „jónak” született (persze, a csoporthoz tartozás, és az ideológiai reifikáció néha ezeket erősen felülírja, és ilyenkor jó kis lincselések, és egyéb csúnya dolgok is előfordulnak).

Azt viszont el kell ismerni, hogy egyik oldalról az ember szabadsága (gondolat, hit stb.), másikról a jóléti állam néhány funkciója nem egy hülye gondolat. Azonban sajnos a gyakorlat persze, mindig mindent elcsesz…

Ilyenkor meg ugye jönnek az ideológiai viták, meg a gyakorlatba erőltetett politikai hatalomszerzésre/megtartásra irányuló ál meg pótcselekvések. A lényeg, hogy aki diktál az mindig úgy adja elő, mintha a lehető legracionálisabb/legbecsületesebb/leginkább az emberek és az állam érdekében történő cselekvést tenné. Aki meg ellenzékben van, mindezt meg úgy állítsa be, hogy ettől fog éppen a kormány megbukni, de egyébként is már az utolsó napjait számlálja…

Szóval általában mindig népnyúzás a vége, függetlenül attól, hogy mi történik. Így ezen aggódni talán értelmetlen is…

Azonban talán az ideológiai vitán túl egy fontos dolog mégiscsak van: a módszer!

Hiszen, ha már nyúznak nem mindegy, hogy-hogy nyúznak: Csak a pénzedet veszik el, vagy az önbecsülésedbe is beletaposnak?

Mert hát szép dolog amikor a jobb-konzervatív oldal az „értékekről” beszél, csak amikor ezeknek az „értékeknek” a be nem tartásáért az egyén megvetésben, meg frusztrációban részesül az már nem olyan szép.

Meg az is szép amikor a bal-liberális oldal a „tolerancia” szó átértelmezgetésével elkezd az előbb említett negatívumra reflektálva valami humanistát cselekedni, csak amikor az emberi méltóságra hivatkozva elkezdenek ezért tiltogatni is az már nem olyan szép.

Hol van tehát a határ? Egyáltalán van ennek értelme?

Hiszen elméletben a konzervatív ideológia a büntetés-jutalmazás rendszerén keresztül tartja kordában az embert*, még a liberális ideológia a motivációt az emberből önmagából származtatja.

A gyakorlatban ez meg persze összekeveredik, és politikai szinten úgyis mindent csak érdekcsoportok irányítanak.

Azonban melyik a hatékonyabb?

Nos, Daniel Pink szerint a második. Azaz a hatékony motiváció belülről jön, hiszen a büntetés-jutalmazás rendszere bár működik, de elképesztő módon elavult.

Ugyanis kutatásokkal bizonyították, hogy az ember marha jól motiválható büntetés-jutalmazással, ha betanított (monoton) munkáról, vagy valami fizikai teljesítőképességet igénylő feladatról van szó. Ám, amikor eljön a pillanat, hogy kreatívnak is kell lenni, esetleg olyan feladatot kell megoldani, ami gondolkodást is igényel, a büntetés-jutalmazás rendszere nem, hogy nem hatékony, de még kártékony is: hiszen a büntetéstől való félelem illetve a jutalom iránti vágy jó nagymértékben lefoglalja a gondolkodásunkat, és gyakorlatilag csőlátást eredményez.

Felmerül hát a kérdés: Hogyan lehet elérni az embereknél, hogy maguktól motiváltak legyenek?

Nos, két dologgal: Meg kell teremteni számukra a környezetet, amiben nyugodtan gondolkodhatnak, és el kell érni, hogy a feladatot, amit végeznek, azt úgy végezzék, mintha a sajátjuk lenne. Azaz az alkotás/munka öröméért kell, hogy csinálják azt, amit csinálnak, ne pedig kötelességből.

És ez mindez hogyan vetíthető le a politikára?

Véleményem szerint úgy, ameddig az embereket gyerekként kezelik, és kioktatják. A rendszer csak újra termeli önmagát, és ahelyett, hogy gondolkodó állampolgárokat szülne, lázadó szélsőségeket (mert a büntetés ellen mindig lesznek lázadók), és politikától elidegenedett embereket gyárt.

Azaz gondolkodó/alkotó/aktív önmagáért és közösségéért kiálló embereket csak olyan rendszer tud létrehozni, ami az embereket felnőttként kezeli, nem kioktatja, nem lenézi, és tiszteli.

Felnőttként meg persze olyan embereket lehet a leginkább kezelni: akik úgyis viselkednek. Ehhez pedig oktatás kell! Az oktatási rendszernek szabadnak, és mindenki számára elérhetőnek kell lenni. Hiszen csakis így lehet beszédképes, megértő, és a másik szempontját is figyelembe vevő embereket nevelni.

Egyéb esetben ugyanúgy a hatalom játékszerei, és a saját mikrovilágán kívülre tekinteni képtelen ösztön lények maradunk, mint amilyenek évszázadokon keresztül is voltunk.

Linkek:

Könyvajánló: Daniel Pink - Motiváció 3.0

*ugye ez köthető a büntető-isten képhez is. Amit én mindig is furcsának találtam, hiszen véleményem szerint "értékeket" ráerőltetni valakire nem lehet. Értékeket csak úgy tud az ember ténylegesen felvenni (interiorizálni) ha önszántából teszi, azaz mondjuk megtetszik neki. Jó példa erre szerintem a Kvékerek, akik Jézus olyan követői akik még véletlenül sem akarják a saját elveiket ráeröltetni a másikra, és gyakorlatilag úgy szerzik a híveket, hogy példát mutatnak, segítenek másokon, és megvannak a saját értékeik. Azaz elfogadnak akármilyen is vagy, és ezzel a hozzáállással teszik magukat szimpatikussá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.